Szolnoki Péter Artisjus Zenei Alapítvány díjas előadóművésszel, zeneszerzővel, hangszerelővel, a Bon-Bon zenekar frontemberével beszélgettem zenéről, életről, a gluténmentes diéta mindennapos betartásáról.

Mindig is zenésznek készültem. 8 évesen kezdtem zenét tanulni fuvolatanszakon, a salgótarjáni Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskolában Szvoren András növendékeként. 14 évesen felvettek a Zalka Máté Zenész Tiszthelyettesképző Szakközépiskolába, melynek elvégzése után katonazenészként kezdtem dolgozni. 1990-ben “átigazoltam” a Készenléti Rendőrség Zenekarába, ahol 2009-ig dolgoztam mint fuvolista-énekes és basszusgitáros. Az 1995-ben megalakult Bon-Bon mellett rengeteg előadóművésszel és zenekarral muzsikáltam és muzsikálok a mai napig.

Mivel nem tudok és nem is szeretnék leragadni egy stílus mellett, így sokfajta zenét írok magunknak is és más előadóknak, de kétségtelen, hogy a líraibb hangvételű dalaim közelebb állnak a szívemhez. Jelenleg éppen a “Csődör” című kamara musical dalait komponálom, amit 2018-ban mutatunk be Moravetz Levente író-rendező barátommal. Itt kivételesen szövegre írok zenét, ami megint egy másfajta kihívás számomra. A 3 évvel ezelőtt megjelent “Follow me” c. szólólemezem is egyfajta stílusgyakorlat volt. Az egyik kedvencem róla a latinos hangszerelésű I’ve got a feelin’

Így is, úgy is. Viccesen azt szoktuk mondani, hogy a legjobb múzsa a határidő és az előleg. Tehát tudok rendelésre is írni zenét, de jobban szeretem, ha magától jön az ihlet. Nagyon tud inspirálni egy profi alkotótárs, egy jó ötlet, vagy szöveg.

Ez általános kórkép. Nem csak mi jártunk így, hanem az “átugrott” korosztályunk előadói is. Az elmúlt 16 évben gyökeres változáson ment keresztül a kereskedelmi rádiózás, tévézés. Maradjunk annyiban, nem feltétlenül az igényes szórakoztatás lett az elsődleges szempont. Minden korszaknak megvannak a gyorsan fel-, majd eltűnő egyslágeres előadói, főleg nekik kedvez ez a mostani felfogás. Továbbá az is közrejátszott az “eltűnésünkben”, hogy az underground lett az új mainstream, aminek következtében minket a retro címszó alá soroltak. Így szinte csak a régi dalainkat játszották elvétve, pedig folyamatosan ontottuk magunkból az új szerzeményeket. Attól függetlenül, hogy nem szereplünk annyit a médiában, mint a kezdetektől a 2000-es évek közepéig, nem panaszkodhatunk, hiszen annak ellenére, hogy évről-évre rengeteg zenekar, előadó jelenik meg a zenei palettán, mi 22 éve rendületlenül dolgozunk és szórakoztatjuk a közönségünket.

(Rita) Az én kedvenc Bon-Bon dalom 🙂 Mert mindenkinek kell egy ANGYAL!!

Ahogy említettem, mivel sosem hagytuk abba, így ez inkább folytatás, sem mint újrakezdés, de kétségtelen, hogy egy ideje már a B oldalt karcoljuk. Hamar felismertük, hogy változtatnunk kell a kommunikációnkon és meg kellett találnunk azt csatornát, amin keresztül újra felhívhatjuk magunkra a figyelmet, azaz csúnya szóval “eladhatjuk” magunkat. Fel kellett zárkóznunk a közösségi média felületein zajló kommunikációhoz. Mivel sok segítséget kapunk a kiadónktól és még rugalmasak és lelkesek vagyunk, ez nem okozott nagy nehézséget.

Egészségügyi oka van, és ha betartom ezt a diétát, akkor panaszmentes vagyok. Így a saját érdekem, hogy ne “bűnözzek”. Mivel már 5 éve így táplálkozom, ez a része nem okoz gondot. Megszoktam és sokkal jobban érzem magam.

A Párommal gluténmentes termékeket vásárolunk és készítünk otthon. Mivel egyre több étteremben szolgálnak fel gluténmentes ételeket, így mindig megtalálom a magamnak valót. A fellépések alkalmával pedig vagy viszem magammal a saját készítésű ételeimet, vagy olyan helyen állunk meg, ahol én is tudok mit enni.

Először is mindenkinek sok erőt és kitartást kívánok ahhoz, hogy be tudják tartani a számukra meghatározott étrendet! Másodszor a lehetőségeikhez mérten igyekezzenek változatosan étkezni. A napi 2-3 liter folyadék bevitel és vitaminok mellett pedig fontos a rendszeres mozgás is.

Köszönöm szépen az interjút! 🙂

Ha Te is kedveled a JÓ zenét, kövesd Szolnoki Péter Hivatalos Oldalát!