“Hisztinek tartod a gluténmentes diétát?”…..Az elmúlt években számos olyan írás jelent meg a médiában, amikben a gluténmentes diétát egy divathóbortként igyekeznek beállítani. Előfordult, hogy írtam pár szerzőnek, hogy ’bemutassam’ a problematikát, hogy tegyük helyre kicsit a kérdéskört, de legtöbbször azt vágták a fejemhez, hogy te hülye vagy kábé.

Két és fél éven át voltam a séfje az ország első, biztonságosan gluténmentes éttermének, receptkönyveim jelentek meg a témában, és saját fejlesztésű gluténmentes termékeim is vannak. Több ezer emberrel voltam/vagyok kapcsolatban, és pontosan tudom, miken mennek keresztül. Fizikailag, és lelkileg. Igen. Lelkileg. Mert gyakorlatilag bolondnak vannak nézve. Hisztinek tartod a gluténmentes diétát? Az érintettek gyakorlatilag már nem mernek étterembe menni, mert láthatóan tesznek a fejükre, ha mégis esznek valamit, legtöbbször több napos kényszerpihenő vár rájuk. A téma komolyságát a média egy hisztériává degradálja, ami miatt például a vendéglátásban nem veszik komolyan az ’idegesítő kérdéseikkel’ zavaró potenciális vendégkört. Sok helyen kiírják, hogy gluténmentes, mert ez a ’divat’, de fogalmuk sincs, főleg a felszolgálóknak, mi fán terem ez, és milyen következményekkel jár egy minimális keresztszennyeződés is.

Azoknak, akik hisztinek tartják ezt a diétát, azt üzenem, vegyenek be egy doboz hashajtót, és utána meséljék el, hogyan érzik magukat. Persze NE TEGYÉTEK ezt! Nem szeretnék senkit sem a vesztébe kergetni, csak finoman, vagy inkább érezhetően szeretném hangsúlyozni a téma fontosságát.

Tisztázzunk akkor pár alapvető kérdést. Azaz, hogy kik folytatják ezt a diétát.

– Gluténérzékenyek (régi nevén lisztérzékenyek). Ez egy autoimmun betegség, ami a vékonybél bolyhait támadja meg, tarolja le. Számukra ez egy élethosszig tartó életforma, betegségükre nincs gyógyszer, sőt, ráolvasással, és pozitív gondolkodással sem lehet rajtuk segíteni.
– Búzaallergiásak. A búza az egyik leggyakoribban használt glutén tartalmú gabona, ott van a kenyérben, tésztában, péksütiben, még a májkrémben is sokszor.
– Nem cöliákiás glutén érzékenyek. Nekik ugyan úgy megy a hasuk, puffadnak, bőrpanaszaik lehetnek, ne adj ég meddők (nők), vagy potenciazavarokkal (férfiak) küzdenek, csak nekik nem károsodik a bélbolyhuk.

Megmondom őszintén, írhatnék itt oldalakat, kik és miért esznek muszájból gluténmentesen, de most nem ez a célom. Csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy hagyjuk már abba ezt a hiszti mizériát, és kezdjük el komolyan venni a ’problémás’ embereket.

Csak egy példa, olvasd el ezt a történetet: A gluténérzékenység egy kaméleonbetegség

Ja, annyit azért még mindenképp hozzáfűznék, hogy ezekhez a betegségekhez számos más betegség társulhat. A gluténérzékenység mellé például laktózérzékenység, cukorbetegség, pajzsmirigy problémák. A ’bajnak’ se szeri, se száma. Szóval, egy gluténérzékeny nagy eséllyel lehet még laktózérzékeny (mert a laktóz is a vékonybelek bolyhain szívódik fel), vagy akár cukorbeteg is. Így aztán ’megértem’ azokat, akik a fejüket fogják, ha ilyennel találkoznak. Pedig ez a pucér valóság.

Tudom, most nagyon sarkosan fogalmaztam, de mivel benne vagyok a ’szakmában’, idegesít ez a sok álhír, városi mendemonda a gluténmentes diéta kapcsán. Biztos láttad te is, a facebookon ment egy mém, amin egy nő bagettel a kezében kinéz egy ajtó mögül. A felirat pedig: Budapesten annyira félnek a gluténtól, hogy egy bagettel is lehetne bankot rabolni. Persze, az ember lánya először felröhög ezen, de az az igazság, hogy ez pont nem vicces.

Aki nem hiszi, járjon utána. Ez nem mese. Keress rá a facebookon gluténérzékeny csoportokra például. Van olyan, ahol közel 70 000 ember van jelen a problémájával. Vagy menj rá a www.glutenerzekeny.hu portálra, ahol szakemberek tollából olvashatsz a tünetekről, problémákról.
Ja. Majdnem kifelejtettem a lényeget. Felnőtt korban is kialakulhat, így bárki beletartozhat a veszélyeztetettek csoportjába.

Elébe mennék azonban rögtön azoknak a hozzászólásoknak, amik a nem érzékeny, de mégis diétázókról szólnak. Igen. Van ilyen is. De hidd el, elenyésző az ilyen eset ahhoz képest, hogy hányan vannak, akiknek az életminősége múlik ezen.